A “Hemina” története
Egy emlékezetes bor kóstolását, illetve a bor nevének eredetét meg kell, hogy osszam veletek.
Dávid barátom meghívott a cége évadnyitó rendezvényére, ahol újra ételkülönlegességekkel és finom borokkal kedveskedett a vendégeknek. A borok kivétel nélkül a Pannonhalmi Apátsági Pincészet termékei voltak, ami rögtön kíváncsivá tett, mert eddig nem nagyon kóstoltam a derék barátok termékeit.
Az egyik bor minden vonatkozásában kimagaslott a többi közül, ezért jobban megnéztem a cimkéjét, hogy tudjam mit keressek a borszaküzletekben. “Hemina” ez volt a cimkén és hogy ez bizony egy cuvée. Mondtam is Dávidnak, ez a bor minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit én egy fehérborban keresek. Erre Dávid megkérdezte, hogy tudom-e mit jelent a “hemina” szó és mivel persze, hogy tippem sem volt – most jön a lényeg – a következőt tudtam meg:
Régen a szerzetesek egész nap dolgoztak a földeken, többnyire önellátók voltak és munka közben bort vagy vizezett bort ittak. Szent Benedek táplálkozási regulát fogalmazott meg, amiben szabályozta a napi elfogyasztható bor mennyiségét is. Ez a napi mennyiség volt az egy hemina. Szent Benedek bölcs ember lehetett, mert tudta, hogy ez a mennyiség emberenként változó, ezért természetesen nem űrmértékegységről van szó. A hemina annyi bor, amennyi vidámmá tesz, de még nem befolyásolja az ítélőképességünket. Persze ez így még elég felületes megfogalmazás, gondolom érezte ezt Szent Benedek is, ezért a következő képpen fogalmazta meg a regulát:
“A hemina az a mennyiség, amit ha megiszol megtalálod Istent, de még nem kisért meg az ördög.”
Mondtam, hogy bölcs ember volt….. 🙂
Bárdos Zsolt blogja 
Leave a Reply