Síelés a Lungau régióban

Posted in Síelés on 2015/02/11 by Bárdos Zsolt

A rossz hóviszonyok miatt ezúttal kicsit messzebbre kellett síelésre alkalmas pályát keresni. A magyarok síelők által nagyon kedvelt Murau-tól kb. 60km-rel távolabb találtam egy kedves kis sípályát, Fanningberg-et. A sielok.hu a kezdő síelők ékszerdobozaként említi ezt a terepet és ez igaznak is bizonyult. Még vonzóbbá vált ez a hely amikor megtudtam, hogy egy kb. 15km-es körön belül van még két másik pálya is, Grosseck és Katschberg és a régiós bérlettel mindhárom pályarendszer használható.

Fanni síel Fanninberg-en

Fanni síel Fanninberg-en

Szállást a Katschberg-Aineck lábánál sikerült foglalni St. Marghareten nevű faluban, légvonalban kb. 1 km-re a felvonótól. Ennek ellenére az első napot Fanninberg-en töltöttük, a szezon első síelését széles kék pályákon szerettük volna kezdeni.

Meglepő módon két 6 személyes buborékos lift szolgálja ki csaknem az egész pályarendszert és ami méginkább meglepő,  ez egyáltalán nem eredményezett sorbanállást. Egész nap felhőben és enyhe havazásban síeltünk, de hosszú és széles pályákon, ezért nagyon élveztük.

Az A1 Katschberg-en

Az A1 Katschberg-en

Másnap a Katschberg Aineck-i oldalát vettük célba. A napot egy könnyű kék pályával szerettük volna kezdeni, de amit kiválasztottunk az egy erdei út volt, érthetetlen hogy a pályatérképen miért jelölik pályaként.
Volt egy másik kék pálya is, de annak az alsó fele csaknem vízszintes, szóval elmondhatjuk, hogy az ainecki oldalon gyakorlatilag nincs használható kék pálya.
A piros pályák viszont fantasztikusak, a 6 km hosszú A1-es (igen, az autópályáról lett elnevezve) igazi combizom szétdurrantó, ugyanakkor óriási élmény. Széles, pár komolyabb letöréssel, de összeségében átlagos nehézségű piros pálya, amit a hossza tesz különlegessé. Ugyanez elmondható a többi pályáról is, szélesek és hosszúak.
Katschberg-ről két negatívumot tudok említeni: a legalsó felvonó lassú kétüléses és nincsenek kék pályák. Ezeket leszámítva, Katschberg egy igazi gyöngyszem, ahol a kezdő síelőkön kívül mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő pályát.
A második Katschberg-en töltött napon megérkezett a prospektusokból ismert napsütés, elő lehetett venni a fényképezőgépeket és tulajdonképpen ekkor döbbentünk rá, hogy milyen szép helyen vagyunk.

A negyedik, szabadságunk utolsó napján visszamentünk Fanningberg-be, de már a parkolóban láttuk, hogy az időjárás aligha lesz alkalmas síelésre. Azért nem adtuk fel, felmentünk a hegyre, ahol komoly hóvihar fogadott minimális látótávolsággal. Optimistán csúsztunk párszor, remélve csak javul valamit az idő, de inkább romlott a helyzet, úgyhogy 1 óra körül feladtuk és elindultunk haza.

Szinte csak jót tudok elmondani a Lungau régióról, a Fanninberg 30km-es, a Katschberg 70 km-es és a Grosseck 50km-es pályái tényleg közel vannak egymáshoz és a régióbérlettel mindegyiken lehet síelni.

A képgaléria a lenti képre klikkelve nyílik:

IMG_1731

Advertisements

Nyaralás Szlovéniában a Bohinji-tó mellett – 2014

Posted in Bicajozás, Nyaralás, Szlovénia with tags , , on 2014/05/09 by Bárdos Zsolt

A Bohinji-tó környékénél nehéz elképzelni ideálisabb nyaralóhelyet, nekünk legalábbis örök kedvenc. Gyönyörű tó, magas hegyek, bicikliút a völgyben, számtalan túraútvonal és sok szép látnivaló várja az idelátogató túristákat, akik jönnek is szép számmal.
Tavaly és tavalyelőtt is itt töltöttük a szabadságunkat, ennek ellenére az idei nyaralásunkat is ide tervezzük. Eddig az volt a “stratégia”, hogy először a nyaralótársakat találtuk meg és a létszám ismeretében kerestem szállást, idén ezt megfordítottam. Lefoglaltam azt a 16 fő befogadására alkalmas házat, amiben 2008-ban már eltöltöttünk egy feledhetetlen nyaralást és megkeresem azokat a barátokat, ismerősöket, akik szívesen csatlakoznának hozzánk.

Kép 008

A ház a tóparttól párszáz méterre egy tisztás közepén áll, a “kertvégében” folyik a tavat tápláló Sava Bohinjka folyócska. A szomszédos nyaralók látótávolságon kívül, ezért a ház körüli tisztáson zavartalanul lehet pihenni, sütögetni, fröccsözni vagy akár táncolni amíg megfő a gulyás (a 2008-as csapat tudja mire gondolok 🙂 )

A napi program most is hasonló lesz mint korábban: egy kirándulás biciklivel vagy gyalog, délután néhány óra strandolás a tóparton, este sütés-főzés-fröccsözés a szabadban. A program rugalmasan fog alakulni, de a következő  helyeket biztosan megnézzük:

Mostnica kanyon –  Mostnica patak mentén folyásiránnyal szemben rövid sétával érthetjük el az Ördög hídját (Hudičev most).

A helyi legenda szerint a hidat az ördög építette, mivel a helyieknek nem sikerült olyan hidat építeniük, ami nem dőlt össze. Cserébe azt kérte, hogy az első hídon átkelő lelke legyen az övé. A trükkös helyiek viszont egy kutyát küldtek át először a hídon, így verve át az ördögöt. A patak egy keskeny de nagyon mély kanyonban folyik itt, évezredek alatt csodálatos formákat mosva a kőzetbe.

Ezek közül a leghíresebb az “Elefánt”, ami tényleg úgy néz ki mintha egy elefánt állna a patakban.

IMG_6882

Itt már le lehet sétálni a patakmederhez és közelről meg lehet csodálni a kristálytiszta víz elképesztő színeit.   A gyalogút közvetlenül a patak mellett halad, így több kilóméteren keresztül lehet élvezni a látványt.

Vogel túra – A Bohinji-tó ukanci végétől egy nyáron is üzemelő síkabinnal lehet feljutni Vogel sípálya alsó részéhez. Innen túrázunk a síterepnek is nevet adó Vogel csúcsra.  A túra első fele nem túl megerőltető erdei séta, de ahogy ritkul a növényzet úgy válik egyre meredekebbé az emelkedő. Később a növényzet szinte teljesen eltűnik és kavicsos, sziklás, keskeny és meredek ösvényen kell továbbhaladni. Az út végig jólkövethetően ki van táblázva és leírhatatlanul szép a kilátás a környező hegyekre. A csúcson bélyegzővel tudjuk hitelesíteni a túrát, érdemes itt elidőzni és beleégetni a retinánkba a látványt.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bledi-tó és a Vintgar kanyon – A bledi-tó Szlovénia talán legismertebb túrista látványossága, a szállásunktól kb. 25 km-re található, ezért ide autóval megyünk. Nyáron a tópart és tulajdonképpen egész Bled zsúfolásig megtelik túristával, de egy napot mindenképp érdemes eltölteni itt. Bled
Körbe lehet sétálni a tavat, csónakkal be lehet menni a kis szigeten álló templomba, fel lehet sétálni a tó fölé magasodó várhoz és nagyon finom olasz tipusú fagyit lehet itt enni.

A Vintgar szurdok, amelyet a Radovna folyó vájt ki, Gorje közvetlen szomszédságában fekszik, körülbelül 4 km-re észak-nyugatra Bledtől.  Természetes formájában járhatatlan volt, de mivel Bled turisztikailag folyamatosan fejlődött, a szurdokot hamarosan rendbe hozták és megnyitották a nyilvánosság számára. Vintgar

Természetes szépségei miatt a Vintgár-szurdok Szlovénia fontosabb turista látnivalói közé sorolható. Az 1,6 km hosszú Vintgár-szurdok a függőleges sziklafalas Hom és Boršt közé ékelődik be, a szurdokot a Radovna folyó vízesései, medencéi és zúgói teszik felejthetetlenné. A szurdokon keresztül a folyó felett lévő fahidakon át, és a sziklák oldalához rögzített fafolyosókon (ún. Žumrovh galerijah) tanösvény vezet, amely a 13 m magas Šum-vízeséssel fejeződik be.


Ukanci katonatemető 
– Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiának küldött hadüzenetét követően, Bohinj a csataterek közvetlen hátországává vált a krrnskoi hegységben, ahol a Krntől keletre lévő állásokat védő Osztrák-Magyar 15. hegyi dandár fő szállítási útvonala haladt. IMG_1259Az ukanci temetőben az 1915 júniusa és 1917 novembere közötti időszakban főként olyan magyar és osztrák katonákat temettek, akik a krnskoi hegység területén, az 1915 nyarán és őszén lezajlott súlyos csatákban estek el.
Amikor először jártunk ebben a temetőben, a bejáratnál lévő többnyelvű tájékoztató táblán nem volt magyar fordítás, a szlovén mellett angol, német és olasz igen. Azóta szerencsére több változás történt: 2005-ben egy székesfehérvári alapítvány állított egy szép, fából készült magyar nyelvű táblát, majd felújította az összes keresztet. Nem csak a magyar katonák nyughelyét jelölő keresztet, hanem az összeset. Később a szlovénok is pótolták a hiányosságot és most már az eredeti tájékoztató tábla is tartalmazza a magyar nyelvű fordítást.
Nyaraláskor sem mehetünk el emelett a temető mellett anélkül, hogy megadjuk a tiszteletet az értelmetlenül, hazájuktól távol elesett magyar hősöknek.

Pokljuka fennsík és a pokljukai szakadék – A Pokljuka-fennsík 20 km hosszú és majdnem ugyanolyan széles, a fenyőerdőkkel  és magashegyi legelőkkel borított fennsík 1100 – 1400 m magas. 2013-08-06 13.01.06
A völgyből átlagos kondícióval feltekerni a fennsíkra elég komoly kihívás, de a fennsíkon viszonylag sík terepen és gyönyörű környezetben lehet bicajozni és kiváló kiindulási pont a hegyek gyalogos meghódítására.

A Bohinj völgyben kiépített kerékpárúton, ami elég hosszú szakaszon a Sava Bohinjka partján fut valószínűleg minden nap megyünk egy kört. Háztól házig kb. 28 km a táv, elöször a tóparton kb. 5km, Ribcev Laz-nál átmegyünk a hídon és rátérünk a kerékpárútra. OLYMPUS DIGITAL CAMERAStara FuzinaStudor – Strednja Vas – Bohinska Cesnjica érintésével eltekerünk Jereka-ig, de mielőtt letérnénk a faluba lefordulunk Bitnje felé, majd tovább Bohinska Bistrica felé. Innen tulajdonképpen már visszafelé tekerünk, Stara Fuzina-ig végig közvetlenül a folyóparton, majd újra a tóparton vissza a házig.

Az alábbi képre klikkelve egy válogatást találsz a legutóbbi nyaralás képeiből.

IMAG0366

Egy meghiúsult síelés tanulságai

Posted in Síelés on 2013/03/16 by Bárdos Zsolt

A blogomban általában az élményeimről írok, az alábbi történet korántsem volt az.

Hetek óta készültünk, vártuk a hosszú hétvégés síelést a Mölltal gleccseren. Szállás lefoglalva, előleg elutalva, biztosítás megkötve, autópálya matrica megvásárolva. Csütörtök délutánra terveztük az indulást, de délelőtt már olvasni lehetett róla, hogy az M7-est több helyen lezárták karambol miatt. Az M1-ről nem találtam semmi rossz hírt a neten, ezért úgy döntöttem, arra menjünk.

Az utólag okoskodó és kívülállóként kritizálók “Miért nem maradtatok otthon?” kérdését megelőzöm a válaszommal. Március 14.-én mennyire tűnik reális veszélynek, hogy olyan hó esik ami megakadályozza, hogy biztonságban eljussunk valahová, miközben az arra illetékes hatóságok nem tudják elhárítani a problémát? Utólag persze én is tudom, hogy rossz döntés volt elindulni, de hozzáteszem induláskor még nem maradt meg a hó, az utak a lakóhelyem környékén abszolút járhatóak voltak és a médiában nem lehetett krízishelyzetről hallani az M1-en.

Több sorstársam leírta hogy élte át az autóban éjszakázást és a több mint 20 órás bezártságot, én csak a tanulságokat szeretném összefoglalni, természetesen elfogultan, a saját szemszögemből.

A meteorológiai előrejelzésekből napok óta lehetett tudni, hogy havazás várható, az utak sózása még a havazás megkezdése előtt abszolut indokolt lett volna, ez nem történt meg.

Csütörtök este 22 órától volt érvényben a kamionstop, az előjelzések ismeretében ezt korábbra kellett volna hozni. A Győr felé haladó oldalon iszonyat mennyiségű kamion próbálta elhagyni az országot a kamionstop előtt, teljesen lehetetlenné téve a hókotrók közlekedését. Mindkét sávot elfoglalták és több helyen is az elakadt vagy keresztbefordult kamionok miatt akadt meg a forgalom.

Miután megvolt a baj, azonnal le kellett volna állítani a felhajtást az autópályára és megkezdeni az autók visszafordítását. Akár a saját sávban rendőri irányítás mellett, akár a szalagkorlát több helyen történő lebontása segítségével a másik oldalon. Végül ez utóbbi történt, de csak másnap délelőtt jutott eszébe valakinek átvágni a korlátot és csak egy helyen. További 5-6 óra kellett ahhoz, hogy több helyen megtegyék ezt.

2013-03-15 08.48.42

És végül a média…. Délután 6 körül akadtunk el egy olyan helyen, ahol 3 cm hó volt. Teltek az órák és jó lett volna tudni mi van előttünk, van-e esély a továbbhaladásra és hogy mikor érkezik a segítség?
Az ÖSSZES adón a szokásos vidám jópofizás ment,  a híreken kívül említést sem tettek az országban kialakult helyzetről. A hírekben még éjfélkor is a délelőtti M7-esen történt balesetről mondtak 2 mondatot és ismételték hogy “Aki teheti ne induljon el otthonról”. Arról hogy mire számítsanak akik elindultak és kitől várhatnak segítséget, semmi nem hangzott el.
Az egyetlen kivétel a Music FM volt, ott 20 percenként beolvasták a police.hu-n talált információt és a műsorvezető felolvasta az autókban rekedt hallgatók SMS-eit és próbált segítséget intézni. Hálás köszönet ezért az éjszakai műsorvezetőnek!

Még egy gondolat… Sok sztereotípiát hallani, hogy a magyarok fegyelmezetlenek, tolakodnak a sífelvonóknál, kellemetlen, nem “bezzeg nyugaton” módra viselkedő népség.
Azoknak üzenem, akinek ez a véleménye: az a többezer ember aki az autójában töltötte az éjszakát -3 fokos hidegben és 100 km/órás szélben, több mint 20 órán fegyelmezetten és türelmesen várta, hogy segítsenek rajta. Közben segítettek egymásnak, megoszották a vizet, ennivalót.
Reggel önkéntesek osztottak teát és szendvicseket és még ma is sok történetet olvastam emberekről akik segítettek a bajbajutottakon.
Több mint 24 órát töltöttünk az autóba zárva, nagyon nehéz volt. Mégis örülök annak hogy szemtanúja voltam, csodálatos emberek a magyar emberek.

Csak az elmaradt síelést sajnálom nagyon…. 😦

2013-03-15 08.49.562013-03-15 11.07.05

Síelés – Hochkar 2013 március 02-04

Posted in Síelés with tags , on 2013/03/10 by Bárdos Zsolt

Minden évben megfogadom, hogy na majd a következő szezonban többet síelek, de idén ismét úgy jöttek össze a dolgok, hogy március első napjaiban volt az első csúszás.
A helyszín a kis kedvenc, a Hochkar volt, ahová a feleségemmel és két kedves barátunkkal utaztam. A szokásosnál nehezebb volt szállást foglalni, pedig hosszú listám van a kedvenc apartmanokról, ahol a rafting idényben szoktunk aludni. Szerencsére a “Zum Hammer” fogadóban találtam egy kicsi szabad apartmant, ahol az egyetlen negatívum a recsegős padló volt. A vacsora meglepően bőséges, háromfogásos és finom volt és mindössze 6 EUR-ba került, reggelivel együtt 12 EUR-ba.

Az előjelzéseknek megfelelően, mindhárom nap ragyogó napsütéses idő volt, kitűnő hóviszonyokkal. Aki ismeri a Hochkar-t az tudja, hogy három napsütéses nap zsinórban itt elég ritkán szokott lenni, szóval óriási szerencsénk volt az időjárással. A pályák kezeltek, nem buckásodtak még délutánra sem, kivétel az 1-es pálya legalsó része.

Szombaton meglepően sokan voltak, ami 5-10 perces várakozást jelentett a felvonóknál, még sosem láttam ilyet ezen a síterepen. Vasárnap már nem voltak annyian, hétfőn pedig kis túlzással miénk volt az egész hegy.

Jó idő, kiváló pályák és fantasztikus társaság – kívánhat az ember ennél többet egy síelős hétvégére?

A képre klikkelve nyílik a galéria.

Hochkar

Napfényben fürdő Hochkar

Szlovénia – a Bohinj tó és környéke

Posted in Bicajozás, Nyaralás, Szlovénia on 2012/08/31 by Bárdos Zsolt

Szlovénia, az Alpok zöld gyöngyszeme mindig is az egyik kedvenc úticélom volt, amikor olyan helyszínt kerestem, ahol aktívan, gyönyörű környezetben tölthetjük a nyaralást.

Idén már negyedszer nyaraltunk a Bohinj tó környékén, de még most is találtunk sok új látnivalót.
A legörömtelibb változás a több mint 20 km új és nagyon jó minőségű bicikliút, amin a Sava Bohinjka folyó völgyében lehet majdnem teljesen sík terepen tekerni.

Idő hiányában most csak röviden sorolom fel a hét fontosabb eseményeit:
Minden nap úsztunk a hihetetlenül szép Bohinj tóban
A nyáron is működő sífelvonóval felmentünk a Vogel síterepre és onnan túráztunk a Vogel csúcshoz
Megnéztük a Savica és a Mostnica vízeséseket
Megnéztük a Mostnica kanyont
Feltekertünk a Pokljuka fennsíkra
Átmentünk a Bledi-tóhoz
Megnéztük az I. Világháborús temetőt Ukanc-ban, ahol sok magyar katona van eltemetve
Ettünk finom grillezett pisztrángot és ittunk sok Lasko sört 🙂

A fényképre klikkelve megnyílik a képgaléria, érdemes megnézni csodaszép helyeken jártunk

Lénárddaróci pillanatok II.

Posted in Lénárddaróc on 2012/08/23 by Bárdos Zsolt

Folytatva a “Lénárddaróci pillanatok” sorozatot ismét feltöltöm a lányom által készített új fotókat. Bicajoztunk egyet a faluban, közben készült néhány szép fénykép.
Közben különleges élményben volt részünk, amit a mai egymástól elidegenedett emberek csak vidéki kis falukban tapasztalhatnak már meg.

Megálltunk néhány szót váltani a néhai lénárddaróci focicsapat egyik lelkes szurkolójával és néhány perc múlva odasétált hozzánk a focicsapat egykori mindenese és a kezünkbe nyomott egy szatyor őszibarackot mondván, “ezt nektem hoztam”.
Továbbindultunk, de a következő ház kapujából kiszólt a hölgy aki annak idején a focicsapat felszerelését tartotta tisztán: “Itt is álljatok meg egy percre” és a kezében egy tányér frissen sült almás süteményt kínált felénk. Megkóstoltuk, nagyon finom volt, de még a baracknál és a süteménynél is jobban esett a kedvesség és a felénk áradó szeretet.

A fényképre klikkelve megnyílik a képgaléria:

Síelés – Mölltal gleccser

Posted in Síelés with tags , , on 2012/03/25 by Bárdos Zsolt

Az idei “nagy síelést” a március 15.-ei hosszú hétvégére terveztük. Sajnos előtte nem nagyon jöttek össze a rövid, hétvégi síelések, ezért nagyon fontos volt, hogy olyan helyre menjünk ahol nem lehet gond a hóval. Tavaly a Mölltal-gleccseren síeltünk ezen a hosszú hétvégén, most is ez tűnt a legjobb választásnak, de a szállásfoglalás előtt hetekig figyeltem a hójelentéseket, hátha közelebb is lesz jó minőségű hó. Március elejére Ausztriába is megérkezett a tavasz, nagyon úgy nézett ki, hogy a 2000 m alatti pályákon csak a reggeli órákban van jó minőségű hó, úgyhogy a terv nem változott: irány a Mölltal !!!

A szállásfoglalás nem volt egyszerű, valószínűleg sok honfitársam gondolkodott hozzám hasonlóan és valamelyik gleccseren lévő síterepet célozta meg. Végül nem túl messze, Flattach után 8 km-re találtunk egy olcsó, de jó minőségű apartmanházat, a Pichlerhof Panzió-t.

Csütörtök reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, a völgyben nyoma sem volt a hónak. Reggeli, cuccolás és irány a gleccservonat parkolója. A parkolóban nem maradt kétségünk afelől, hogy otthon fogjuk magunkat érezni a pályán, az autók döntő többsége magyar rendszámú volt.
Igazi napsütéses tavaszi időben szálltunk be a gleccser vonatba és 8 perccel később, 1000 m-el magasabban vakítóan fehér télben szálltunk ki. Felvonóztunk a pályarendszer 3150 m-es legfelső pontjára és megkezdődött a CSÚSZÁÁÁÁÁS.
Nekem az első nap elég felemásra sikerült. Egyfelől csodaszép idő, jó minőségű pályák, jó társaság, másfelől akkorákat estem, mint talán még soha és annyit, mint máskor egy szezon alatt sem. Sperrow barátom – áldja Isten a kezét – megélezte és bevaxolta a leceket és bizony a frissen élezett lecek elég gyakran megtréfáltak, a lányom szerint “arccal ratrakoltam a pályát”.
Másnapra bekoptak a lecek, én kialudtam és összeszedtem magam és végre felhőtlenül tudtam élveztem a síelést. A pályák minősége továbbra is fantasztikusan jó, felhőtlen kék az ég, süt a nap (30-as fényvédő krémet kentünk az arcunkra, hogy ne égjen le), sorbanállás nincs vagy egészen minimális. Gyakran egyenesen besíeltünk a felvonóhoz, rajtunk kívül nem volt ott senki, mehetünk a következő körre.

Két olyan pálya is volt, ahol először csak a lányom rábeszélésére csúsztam le, elvégre a respektet meg kell őrizni (már ha maradt valamennyi az első nap után), aztán ez a két pálya lett a kedvencem. 
Ebből is látszik, hogy minden fejben dől el. A lábam már le tudta küzdeni az ilyen lejtőt, de a fejemnek kellett egy kis segítség, hogy bele merjek vágni.
Vasárnap voltak a legkevesebben, igaz az idő is romlott kicsit, feltámadt a szél és elég sok felhő takarta a napsütést. Ebben a magasságban ez azt is jelenti, hogy időnkét a felhőben síeltünk, a látótávolság időnként minimális volt. Ennek ellenére vasárnap toltuk a legintenzívebben, hiszen ez az utolsó nap, ki tudja mikor fogunk legközelebb csúszni.

Barátaim, menjetek és síeljetek sokat, mert az egyik legjobb dolog a világon. Gleccsereken akár május közepéig lehet csúszni.
Ja, és mindig tartsátok észben a síelők egyik legfontosabb szabályát: “Soha ne egyetek a sárga hóból”…. 🙂

Csináltunk szép képeket, klikk az alábbi fényképre és már látod is őket:

Mölltal Gleccser

Síelés a Mölltal Gleccseren