Egy meghiúsult síelés tanulságai
A blogomban általában az élményeimről írok, az alábbi történet korántsem volt az.
Hetek óta készültünk, vártuk a hosszú hétvégés síelést a Mölltal gleccseren. Szállás lefoglalva, előleg elutalva, biztosítás megkötve, autópálya matrica megvásárolva. Csütörtök délutánra terveztük az indulást, de délelőtt már olvasni lehetett róla, hogy az M7-est több helyen lezárták karambol miatt. Az M1-ről nem találtam semmi rossz hírt a neten, ezért úgy döntöttem, arra menjünk.
Az utólag okoskodó és kívülállóként kritizálók “Miért nem maradtatok otthon?” kérdését megelőzöm a válaszommal. Március 14.-én mennyire tűnik reális veszélynek, hogy olyan hó esik ami megakadályozza, hogy biztonságban eljussunk valahová, miközben az arra illetékes hatóságok nem tudják elhárítani a problémát? Utólag persze én is tudom, hogy rossz döntés volt elindulni, de hozzáteszem induláskor még nem maradt meg a hó, az utak a lakóhelyem környékén abszolút járhatóak voltak és a médiában nem lehetett krízishelyzetről hallani az M1-en.
Több sorstársam leírta hogy élte át az autóban éjszakázást és a több mint 20 órás bezártságot, én csak a tanulságokat szeretném összefoglalni, természetesen elfogultan, a saját szemszögemből.
A meteorológiai előrejelzésekből napok óta lehetett tudni, hogy havazás várható, az utak sózása még a havazás megkezdése előtt abszolut indokolt lett volna, ez nem történt meg.
Csütörtök este 22 órától volt érvényben a kamionstop, az előjelzések ismeretében ezt korábbra kellett volna hozni. A Győr felé haladó oldalon iszonyat mennyiségű kamion próbálta elhagyni az országot a kamionstop előtt, teljesen lehetetlenné téve a hókotrók közlekedését. Mindkét sávot elfoglalták és több helyen is az elakadt vagy keresztbefordult kamionok miatt akadt meg a forgalom.
Miután megvolt a baj, azonnal le kellett volna állítani a felhajtást az autópályára és megkezdeni az autók visszafordítását. Akár a saját sávban rendőri irányítás mellett, akár a szalagkorlát több helyen történő lebontása segítségével a másik oldalon. Végül ez utóbbi történt, de csak másnap délelőtt jutott eszébe valakinek átvágni a korlátot és csak egy helyen. További 5-6 óra kellett ahhoz, hogy több helyen megtegyék ezt.
És végül a média…. Délután 6 körül akadtunk el egy olyan helyen, ahol 3 cm hó volt. Teltek az órák és jó lett volna tudni mi van előttünk, van-e esély a továbbhaladásra és hogy mikor érkezik a segítség?
Az ÖSSZES adón a szokásos vidám jópofizás ment, a híreken kívül említést sem tettek az országban kialakult helyzetről. A hírekben még éjfélkor is a délelőtti M7-esen történt balesetről mondtak 2 mondatot és ismételték hogy “Aki teheti ne induljon el otthonról”. Arról hogy mire számítsanak akik elindultak és kitől várhatnak segítséget, semmi nem hangzott el.
Az egyetlen kivétel a Music FM volt, ott 20 percenként beolvasták a police.hu-n talált információt és a műsorvezető felolvasta az autókban rekedt hallgatók SMS-eit és próbált segítséget intézni. Hálás köszönet ezért az éjszakai műsorvezetőnek!
Még egy gondolat… Sok sztereotípiát hallani, hogy a magyarok fegyelmezetlenek, tolakodnak a sífelvonóknál, kellemetlen, nem “bezzeg nyugaton” módra viselkedő népség.
Azoknak üzenem, akinek ez a véleménye: az a többezer ember aki az autójában töltötte az éjszakát -3 fokos hidegben és 100 km/órás szélben, több mint 20 órán fegyelmezetten és türelmesen várta, hogy segítsenek rajta. Közben segítettek egymásnak, megoszották a vizet, ennivalót.
Reggel önkéntesek osztottak teát és szendvicseket és még ma is sok történetet olvastam emberekről akik segítettek a bajbajutottakon.
Több mint 24 órát töltöttünk az autóba zárva, nagyon nehéz volt. Mégis örülök annak hogy szemtanúja voltam, csodálatos emberek a magyar emberek.
Csak az elmaradt síelést sajnálom nagyon…. 😦
Bárdos Zsolt blogja 
Leave a Reply