Bárdos Zsolt blogja

A rossz hóviszonyok miatt ezúttal kicsit messzebbre kellett síelésre alkalmas pályát keresni. A magyarok síelők által nagyon kedvelt Murau-tól kb. 60km-rel távolabb találtam egy kedves kis sípályát, Fanningberg-et. A sielok.hu a kezdő síelők ékszerdobozaként említi ezt a terepet és ez igaznak is bizonyult. Még vonzóbbá vált ez a hely amikor megtudtam, hogy egy kb. 15km-es körön belül van még két másik pálya is, Grosseck és Katschberg és a régiós bérlettel mindhárom pályarendszer használható.

Fanni síel Fanninberg-en

Szállást a Katschberg-Aineck lábánál sikerült foglalni St. Marghareten nevű faluban, légvonalban kb. 1 km-re a felvonótól. Ennek ellenére az első napot Fanninberg-en töltöttük, a szezon első síelését széles kék pályákon szerettük volna kezdeni.

Meglepő módon két 6 személyes buborékos lift szolgálja ki csaknem az egész pályarendszert és ami méginkább meglepő,  ez egyáltalán nem eredményezett sorbanállást. Egész nap felhőben és enyhe havazásban síeltünk, de hosszú és széles pályákon, ezért nagyon élveztük.

Az A1 Katschberg-en

Másnap a Katschberg Aineck-i oldalát vettük célba. A napot egy könnyű kék pályával szerettük volna kezdeni, de amit kiválasztottunk az egy erdei út volt, érthetetlen hogy a pályatérképen miért jelölik pályaként.
Volt egy másik kék pálya is, de annak az alsó fele csaknem vízszintes, szóval elmondhatjuk, hogy az ainecki oldalon gyakorlatilag nincs használható kék pálya.
A piros pályák viszont fantasztikusak, a 6 km hosszú A1-es (igen, az autópályáról lett elnevezve) igazi combizom szétdurrantó, ugyanakkor óriási élmény. Széles, pár komolyabb letöréssel, de összeségében átlagos nehézségű piros pálya, amit a hossza tesz különlegessé. Ugyanez elmondható a többi pályáról is, szélesek és hosszúak.
Katschberg-ről két negatívumot tudok említeni: a legalsó felvonó lassú kétüléses és nincsenek kék pályák. Ezeket leszámítva, Katschberg egy igazi gyöngyszem, ahol a kezdő síelőkön kívül mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő pályát.
A második Katschberg-en töltött napon megérkezett a prospektusokból ismert napsütés, elő lehetett venni a fényképezőgépeket és tulajdonképpen ekkor döbbentünk rá, hogy milyen szép helyen vagyunk.

A negyedik, szabadságunk utolsó napján visszamentünk Fanningberg-be, de már a parkolóban láttuk, hogy az időjárás aligha lesz alkalmas síelésre. Azért nem adtuk fel, felmentünk a hegyre, ahol komoly hóvihar fogadott minimális látótávolsággal. Optimistán csúsztunk párszor, remélve csak javul valamit az idő, de inkább romlott a helyzet, úgyhogy 1 óra körül feladtuk és elindultunk haza.

Szinte csak jót tudok elmondani a Lungau régióról, a Fanninberg 30km-es, a Katschberg 70 km-es és a Grosseck 50km-es pályái tényleg közel vannak egymáshoz és a régióbérlettel mindegyiken lehet síelni.

A képgaléria a lenti képre klikkelve nyílik:

A blogomban általában az élményeimről írok, az alábbi történet korántsem volt az.

Hetek óta készültünk, vártuk a hosszú hétvégés síelést a Mölltal gleccseren. Szállás lefoglalva, előleg elutalva, biztosítás megkötve, autópálya matrica megvásárolva. Csütörtök délutánra terveztük az indulást, de délelőtt már olvasni lehetett róla, hogy az M7-est több helyen lezárták karambol miatt. Az M1-ről nem találtam semmi rossz hírt a neten, ezért úgy döntöttem, arra menjünk.

Az utólag okoskodó és kívülállóként kritizálók “Miért nem maradtatok otthon?” kérdését megelőzöm a válaszommal. Március 14.-én mennyire tűnik reális veszélynek, hogy olyan hó esik ami megakadályozza, hogy biztonságban eljussunk valahová, miközben az arra illetékes hatóságok nem tudják elhárítani a problémát? Utólag persze én is tudom, hogy rossz döntés volt elindulni, de hozzáteszem induláskor még nem maradt meg a hó, az utak a lakóhelyem környékén abszolút járhatóak voltak és a médiában nem lehetett krízishelyzetről hallani az M1-en.

Több sorstársam leírta hogy élte át az autóban éjszakázást és a több mint 20 órás bezártságot, én csak a tanulságokat szeretném összefoglalni, természetesen elfogultan, a saját szemszögemből.

A meteorológiai előrejelzésekből napok óta lehetett tudni, hogy havazás várható, az utak sózása még a havazás megkezdése előtt abszolut indokolt lett volna, ez nem történt meg.

Csütörtök este 22 órától volt érvényben a kamionstop, az előjelzések ismeretében ezt korábbra kellett volna hozni. A Győr felé haladó oldalon iszonyat mennyiségű kamion próbálta elhagyni az országot a kamionstop előtt, teljesen lehetetlenné téve a hókotrók közlekedését. Mindkét sávot elfoglalták és több helyen is az elakadt vagy keresztbefordult kamionok miatt akadt meg a forgalom.

Miután megvolt a baj, azonnal le kellett volna állítani a felhajtást az autópályára és megkezdeni az autók visszafordítását. Akár a saját sávban rendőri irányítás mellett, akár a szalagkorlát több helyen történő lebontása segítségével a másik oldalon. Végül ez utóbbi történt, de csak másnap délelőtt jutott eszébe valakinek átvágni a korlátot és csak egy helyen. További 5-6 óra kellett ahhoz, hogy több helyen megtegyék ezt.

És végül a média…. Délután 6 körül akadtunk el egy olyan helyen, ahol 3 cm hó volt. Teltek az órák és jó lett volna tudni mi van előttünk, van-e esély a továbbhaladásra és hogy mikor érkezik a segítség?
Az ÖSSZES adón a szokásos vidám jópofizás ment,  a híreken kívül említést sem tettek az országban kialakult helyzetről. A hírekben még éjfélkor is a délelőtti M7-esen történt balesetről mondtak 2 mondatot és ismételték hogy “Aki teheti ne induljon el otthonról”. Arról hogy mire számítsanak akik elindultak és kitől várhatnak segítséget, semmi nem hangzott el.
Az egyetlen kivétel a Music FM volt, ott 20 percenként beolvasták a police.hu-n talált információt és a műsorvezető felolvasta az autókban rekedt hallgatók SMS-eit és próbált segítséget intézni. Hálás köszönet ezért az éjszakai műsorvezetőnek!

Még egy gondolat… Sok sztereotípiát hallani, hogy a magyarok fegyelmezetlenek, tolakodnak a sífelvonóknál, kellemetlen, nem “bezzeg nyugaton” módra viselkedő népség.
Azoknak üzenem, akinek ez a véleménye: az a többezer ember aki az autójában töltötte az éjszakát -3 fokos hidegben és 100 km/órás szélben, több mint 20 órán fegyelmezetten és türelmesen várta, hogy segítsenek rajta. Közben segítettek egymásnak, megoszották a vizet, ennivalót.
Reggel önkéntesek osztottak teát és szendvicseket és még ma is sok történetet olvastam emberekről akik segítettek a bajbajutottakon.
Több mint 24 órát töltöttünk az autóba zárva, nagyon nehéz volt. Mégis örülök annak hogy szemtanúja voltam, csodálatos emberek a magyar emberek.

Csak az elmaradt síelést sajnálom nagyon…. 😦