Archive for biciklitúra

Erdély 5. rész – Kalibáskő – Székelyszeltersz biciklitúra

Posted in Bicajozás, Erdély, Nyaralás with tags , , , on 2011/12/11 by Bárdos Zsolt

Az autókat a Kalibáskő Étterem parkolójában hagytuk, a tutinak tűnő terv az volt, hogy a túra végén itt pótoljuk az elfogyasztott energiát. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy az éttermet zárva találtuk és sajnos nem úgy tűnt, hogy csak szabadság miatt. Kár érte… Azért remélem nem végleges a dolog, legközelebb erre járok megnézem.

A túra eleje murvás, biciklivel jól járható, csodaszép erdei úton vezetett keresztül.

Tekerés Kirulyfürdő felé

Hű, ez jó választás volt – gondoltam akkor. Ez a völgy a borvíz forrásairól híres, az elsőt néhány kilométer tekerés után balra, a patak partján találtuk.
Megtöltöttük a kulacsokat és továbbtekertünk, de hamarosan le kellett pattannunk a nyeregből, mert ilyet még nem láttunk! A rét közepén, kb. másfél méter magasra tör fel a borvíz és olyan magas a vastartalma, hogy a forrás környezete “rozsdás” tőle.

Borvíz forrás

Persze ezt a vizet is megkóstoltuk, olyan íze volt mintha szöget nyalogattunk volna, de biztosan nagyon egészséges lehet. Szerencse, hogy nem volt mágnes a forrás környékén, különben nem bírtunk volna továbbtekerni… 🙂

Ahogy haladtunk befelé az erdőbe, az út egyre rosszabb lett. Jókora köveket kellett kerülgetni és időnként le kellett szállni, akkora volt a sár. Ekkor már kétségek fogtak el és csak azért nem döntöttem a visszafordulás mellett, mert akkor hegynek felfelé kellett volna tekerni, nem túl könnyű terepen. Egyszóval előre menekültünk… Ahogy távolodtunk a “civilizációtól” úgy lettünk egyre bizonytalanabbak, a visszafordulás 15km fárasztó emelkedőn tekerést jelentett volna, azt viszont nem tudtuk, hogy az előttünk lévő szakasz nem lesz-e még rosszabb.

A valamikor szebb napokat látott Kirulyfürdő hirtelen bukkant elő a fák közül és szívszorítóan lehangoló látványt nyújtott. A néhai üdülők ajtó és ablak nélküli elhanyagolt romokká váltak az évek során, megállás nélkül átgurultunk a házak között.

Egy hosszabb erdei szakasz következett, majd váratlanul beértünk egy faluba. Még nem tudtuk pontosan hol vagyunk, ezért bementünk a helyi Információs Központba , vagyis a kocsmába, ami “Asszonybosszantó Csárda” névre hallgatott. A hideg Csiki sör és a barátságos útbaigazítás két perc alatt megváltoztatta a hangulatunkat. Megtudtuk azt is, hogy a faluban található a messzeföldön híres Székelyszelterszi fürdő, ami “Nádasszéki Gyógyfürdő” néven is ismert.

Ezt nem lehetett kihagyni, azonnal eltekertünk a fürdőhöz, amihez foghatót tényleg nem láttunk még. A medence fából van, de fűthető. A zuhanyzót házilag barkácsolt napelem fűti, a víz koromfekete és sós. A fürdővendégek legendás gyógyulásokról meséltek és mi is úgy éreztük, hogy minimum 10 évet fiatalodtunk a víztől.

A főútig vikendházak között bicajoztunk, ami bizonyítja, hogy a gyógyvíz tényleg sok látogatót idevonz.
Az utolsó 5-6 kilóméter elég fárasztó volt és mivel a főút volt az egyetlen alternatíva, nem is volt túl szórakoztató.

Jó volt visszaérni az autóhoz, annak ellenére, hogy csak 26 km volt a túra, a meleg és a többnyire rossz útviszonyok miatt eléggé elfáradtunk.
A Kalibáskő Étterem helyett átmentünk Homoródfürdőre, ahol a Lobogó Panzió éttermében ettünk nagyon finom csorbát.
Homoródfürdőről és a Lobogó Panzióról itt találsz információt: http://www.lobogo.ro/index-hu.htm

A helyenként rossz minőségű erdei út ellenére, ez egy nagyon szép és tartalmas biciklitúra útvonal, gyógyfürdővel, borvíz forrásokkal, kis faluban kis kocsmával.

A BikeNet biciklis útvonaltervező weboldalon itt találod ezt a túrát: http://www.bikemap.net/route/764797

Képgalériáért klikk a képre:

Kis csapatunk a Nádasszéki Gyógyfürdő előtt

Advertisements

Erdély 2. rész – Ivó völgye – Székelyvarság biciklitúra

Posted in Bicajozás, Erdély, Nyaralás with tags , , , , , on 2011/08/10 by Bárdos Zsolt

Két szép gyalogtúra után, végre eljött a bicajok ideje is. Délelőtt még tettünk egy rövid sétát Székelyudvarhelyen, de ebéd után nyeregbe pattantunk.
A túra “örömbiciklizéssel” kezdődik, 10 km lejtőn lefelé végig az Ivó patak völgyében. Jobbra-balra szép panziók és kulcsosházak várják az idelátogató vendégeket. Idén szerintem kevesebb házban van vendég mint az előző két évben, de így is nagyon sok magyar rendszámú autóval találkozunk.
Az http://www.ivovolgye.ro weboldalon sok jó szállás, panziók és kulcsozházak egyaránt, elérhetősége megtalálható.

Csoportkép a Zetelaki-víztározónál

A Zetelaki víztározó gátjához egy rövid  meredek emelkedőn kell feltekerni. A víztározó bár mesterséges, mégis jól simul a természtbe, szemet gyönyörködtető látvány, kötelező megállni csoportképet csinálni. Kb. 1 km-el a gát után jobbra lehet letérni a strandhoz, mi ezt meg is tesszük, beiktatjuk az első frissítőállomást. Csapoltsör formájában pótoljuk a még el sem használt energiát, de hát az okos ember előre tervez.

Székelyvarságig égigérő fenyőfákkal szegélyezett, jó minőségű aszfaltúton bicajozunk. Gyönyörű ez az út, nem véletlen, hogy sok nyaraló épült a völgyben.
A falu elején gigantikus székelykapu fogad. Átível az úton, kamionok is simán átmehetnek alatta. Ahogy hallottam, az utóbbi években meglehetősen sok település állíttatott hasonló székelykaput, ezzel is bizonyítva a székelyek különleges képességét az értékek és a hagyományok megőrzésére.

Székelykapu Székelyvarság elején

Varság Székelyföld legnagyobb szórvány települése, a központba változó meredekségű kövesúton lehet feljutni. A templom mellett egy lerobbantságában is kedves kocsmában a “Fenyő Büfé”-ben oltjuk szomjunkat. Az út visszafelé szó szerint “rázós”, kb. 4 km-t száguldunk lefelé a kövesúton amíg elérjük az aszfaltos utat.

Az utolsó 10 km-en megfizetjük az árát a túra eleji gurulásnak, fel kell tekerni az Ivó völgy végére, az út nem túl meredek, de a folyamatos emelkedő garantálja a bedurrant combizmokat.
A túra 51 km volt oda-vissza, kis forgalmú utakon, végig nagyon szép környezetben bringáztunk.

A szállásra visszaérve szinte azonnal nekiláttunk egy nagy adag lecsó elkészítésének, bográcsban, szabadtűzön…

Úton Székelyvarság felé

Erdély 2011 – Előkészületek

Posted in Bicajozás, Erdély, Nyaralás with tags , , on 2011/04/25 by Bárdos Zsolt

Idén zsinórban harmadszor készülünk Erdélyben tölteni a nyári szabadságunkat. Ezt a bejegyzést az előkészületek dokumentálására és kedvcsinálónak szánom. Igen… ha úgy érzed, szívesen csatlakoznál hozzánk, keress meg és egyeztessünk.

Ellentétben a szokásos blog bejegyzésektől ez folyamatosan változni fog az utazás megkezdéséig. Bővülni fog új részletekkel a szállással, tervezett programokkal és sok minden mással kapcsolatban.

Ugyanott fogunk lakni ahol tavaly, az Ivó völgyben, a Filio Panzió-ban.
Elhiszi nekem valaki, hogy ezt a völgyet nem(csak) a neve miatt választottuk immár harmadszor nyaralásunk helyszínének?

Július 23.-án indulunk és július 31.-én jövünk haza.

Mivel hosszú az út és sok a látnivaló útközben, nem egyhúzomban tudjuk le ez utazást.
A terv a következő:

23.-án szomabaton hajnalban indulunk, úgy időzítjük az indulást, hogy legkésőbb délre Tordára érjünk, ahol megnézzük a Tordai-hasadék -ot.
Utána átmegyünk Torockószentgyörgy -re és elfoglaljuk a szállásunkat a Székelykő Kúriában
Ha még van erőnk, elgyaloglunk a Torockószentgyörgyi várhoz, ha nincs akkor megiszunk néhány sört a helyi kocsmában és utána indulunk a várhoz….
Vasárnap reggel megmásszuk az Torockó fölé magasodó Székelykő hegyet.
Visszaérkezés és ebéd után indulunk tovább, a Madarasi Hargitára vezető Ivó völgyébe.

Tervezett programok (a részleteket folyamatosan bővítem)

Egyenlőre ennyi, de hamarosan további részletek jönnek….

A 2010-es erdélyi nyaralásunk galériája

Erdély – 2010

Szomolya – Biciklitúra és borkóstolás

Posted in Bicajozás, Borkóstolás with tags , , , on 2010/10/23 by Bárdos Zsolt

Vége a vadvizes szezonnak, de a bicajozni még lehet, igaz már nem sokáig, mert hamar itt a tél. Szokás szerint, idén is több úticél ötletünk van mint szabad hétvégénk, de ez egy kellemes gond – fordítva rosszabb lenne.

És hogy miért éppen Szomolya? Mindenek előtt mert ott van egy kedves rokonom, Nagy Lajos pincészete, tele finom borokkal. Nem messze van az ország egyik legszebb helye, a Hór völgy és nem utolsósorban azért, mert Húsvétkor már megcsináltuk ezt a túrát és akkor is nagyon jól éreztük magunkat.

Jóleső érzés, hogy ez alkalommal huszonhárman töltöttük együtt a hétvégét. A résztvevők nagy száma mindenképp visszaigazolás arra, hogy vonzó helyszínt és programot sikerült találni.
A szállásfoglalás ezúttal elég bonyolult történet volt, de végül sikerült egy nagyon jó és egy hmmm… “kevésbé jó” szálláson elhelyezni a csapatot.

Nyolcan pénteken, a kora esti órákban érkeztünk, gyorsan becuccoltunk az autókból és megnéztük, hogy a borospincében ott találjuk-e még a tulajdonost. Ott találtuk… épp végzett egy csoporttal, mi pedig a csoport által meghagyott zsíroskenyér – lilahagyma készlettel végeztünk. Természetesen teszteltük a borokat is, nehogy szombaton minőségi reklamáció legyen és néhány üveggel a szállásra is vittünk, hogy az akklimatizálódás simán menjen. Néhány órát még beszélgettünk – vidám hangulatban – megvitattuk az élet nagy és fontos dolgait.

Szombat reggel rajtunk ütött a csapat másik része, több hullámban támadtak. Felöltöztünk biciklisnek, a tervezett időben elindultunk és végig  gurultunk Szomolya főutcáján.

 

Ádám fiam és én. Tényleg bringásnak öltöztünk.... :-))

A következő állomás Bogács volt, ami műúton kb. 10 km, de mi tudtunk egy rövidebb utat a hegyen keresztül. Tényleg rövidebb volt, kb. 3 km, de nagyon meredek szakasszal kezdődött, szerencsére az indulás optimizmusa átlendítette a csapatot a dombtetőn.

A bogácsi pincesoron megálltunk egy szimpatikus pincénél, ittunk egy pohár olaszrizlinget, illetve kicseréltünk egy defektes kereket.

Suba-lyuk ősember barlang

Suba-lyuk ősember barlang

Cserépfaluból kiérve hamarosan elértünk a leágazáshoz, ahol letértünk az aszfalt útról és pár száz méter után elértünk a Hór völgy bejáratához.
A Hór völgy a középkorban forgalmas útvonal volt Mezőkövesd és Diósgyőr között.

Rögtön a völgy elején érdemes megnézni a Suba-lyuk nevű barlangot, amely a magyarországi őskorkutatás egyik legnevezetesebb régészeti lelőhelye. A barlanghoz vezető “lépcsőt” tábla jelöli, kb. 50 métert kell a meredek hegyoldalon felmászni, de megéri a fáradtságot.

A Suba-lyukban a neandervölgyi ember korában, a középső-őskorban két egymástól eltérő régészeti kultúrájú népesség telepedett meg, hozzávetőleg 130 – 75 ezer évvel ezelőtt.

A Hór völgy tüneményes… Az enyhén emelkedő köves út, ami egészen Hollóstetőig vezet, meredek hegyoldalak között fut. Az utat végigkíséri a Hór patak, amely tavasszal alig csordogált, most viszont bővizű, kis letöréseken alábukó, fák között kanyargó, folyékony ékszerként ingerli fényképezésre a turistákat.

Hór völgy

Hór völgy

Az első komoly pihenőt a Répáshutára vezető útelágazásnál tartottuk, ahol a kötelező csoportkép elkészítése után megbeszéltük meddig tekerjünk. Az elágazás után az úton egy patak folyt – nem keresztül – hanem hosszában !!! Több száz méteren keresztül 10-20 cm mély, kavicsos vízfolyásban tekertünk, amibe többen sikeresen beleléptek. A Gyertyán völgyi üveghuta temetője után még kitoltuk a bicajokat – de jó lesz legurulni jelszóval – egy öreg haranglábhoz, majd visszafordultunk.

Visszafelé tekerve sikerült összeszedni a második defektet is és azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy kövesúton a lejtőn lefelé tekerés sem fájdalom mentes.
Mivel a csapat kezdett fáradni, úgy döntöttünk, hogy Bogácsról a hosszabb, de az aszfaltos út miatt kevésbé fárasztó, Noszvajon keresztül vezető úton megyünk vissza Szomolyára.

Gyors zuhanyzás és egy kis ráhangolódás után elsétáltunk a Daróci Nagy borászathoz. A borászat udvarán megcsodáltuk Szent Borbála fából faragott szobrát, aki mint a bányamérnök házigazdától megtudtuk, a bányászok védőszentje (és Kékhaj szerint hasonlít a házigazdánkra…). Ezzel is okosabbal lettünk, mindig is mondtam, hogy a borkóstolás szerves része kulturális fejlődésünknek…
A pince bejáratánál meggyőződtünk róla, hogy szőlőből nemcsak bort, hanem kiváló törköly pálinkát is lehet készíteni. Na persze, jó alapanyagból és hozzáértéssel könnyű.
Kaptunk finom vacsorát, amit helybeli ügyes háziasszonyok főztek, aztán házigazdánk és felesége körbevezetett a pincén. Pohárral a kezünkben csodáltuk meg a pince impozáns méreteit, nemkülönben az óriási hordókat, közben kóstoltunk fehéret, vöröset és meghallgattuk a Daróci Nagy borászat rövid történetét, sőt igyekeztünk okos kérdéseket is feltenni. A “hivatalos” borkóstolás csak ezután kezdődött, minden tételnél meghallgattuk a szakszerű felvezetést, de az elhangzott “közepes savtartalom”, “gyümölcsös ízvilág”, “karakteres” és hasonló kifejezéseket egyre nehezebben tudtuk magyarra fordítani. És eljött az az idő, amikor már csak kétféle bort tudtunk megkülönböztetni:  az egyik volt az “ez ízlik”, a másik az “ez nem ízlik”. Ez különösen azért volt zavarba ejtő, mert a házigazdánk felesége folyamatosan kérdezte “Melyik borból hozzak még?” és az mégiscsak snassz válasz lett volna, hogy a “második fehérből”.

Borkóstolás a Daróci Nagy borászat pincéjében

Egyébként mindegyik bor nagyon finom volt, a házigazdák végtelenül kedvesek és türelmesek voltak velünk, még akkor is amikor már vidámra ittuk magunkat.
Távozáskor több karton bort vásároltunk, hiszen nagyon jó ár / minőség aránnyal tudtuk megvenni a borászat termékeit.
Éjfél körül értünk vissza a szállásunkra, felbontottunk még néhány üveg bort és újra megbeszéltük a világ nagy dolgait. A borkóstolás kiértékelésekor Kékhaj barátom a rá jellemző módon foglalta össze véleményét: “A foglalkozás elérte a kitűzött célokat….”

A vasárnapi ébredéskor némi visszafogottságot láttam felfedezni a barátaimon, gyaníthatóan nem izomláz vagy megilletődöttség miatt. De a szalonna, kolbász, zöldpaprika, lilahagyma kombináció helyreállította a pH értékeket, így reggeli után újra nyeregbe pattantunk. Az első úticélunk a Noszvaji barlanlakások voltak. A barlanglakásokhoz vezető úton az utolsó házból egy cigányasszony ugrott a biciklik elé. Amikor megláttuk, még a ház lépcsőjén üldögélt a férjével, de mialatt mi 10 métert haladtunk, ő fénysebességgel az úton termett, csak a kondenzcsíkot láttuk. Azt mondta belépőt kell neki fizetnünk, amit először széles vigyorral fogadtunk, de amikor előszedett egy jegytömböt, láttuk ennek a fele sem tréfa. Kiderült, idegenvezetést nem vállal a hölgy, pedig igazán hiteles forrás lehetett volna, hiszen amint elmondta, néhány éve még ő is itt lakott! A belépő bezsebelése után magunkra hagyott, így szabadon bejárhattuk az egész területet.

Noszvalyi barlanglakások

Noszvalyi barlanglakások

Komolyan mondom, egyik ámulatból a másikba estünk. Az biztos, hogy George Lukas-ék simán le tudták volna itt forgatni a Tatuin bolygón játszódó jeleneteket , olcsóbban megúszták volna mint Tunéziában. Elképesztő lakóbarlangokat találtunk, melyek belső kialakítása jobban hasonlított házakéra mint barlangokéra. Kőből faragott ülő és fekvőhelyek, ablakok, kemence (!!!) , persze egy percig sem állítom, hogy szívesen eltöltenék akár egyetlen éjszakát is egy ilyen “lakásban”, de mindenképp érdemes megnézni.

A Tatuin faluból egy csillagközi ugrással áttekertünk a Noszvajhoz tartozó Síkfőkútra. Síkfőkút kedvelt kiránduló- és üdülőhely, két kis mesterséges tóval, éttermekkel és hétvégi házakkal.
Bicajjal elég gyorsan körbe lehet járni, kicsit még tekertünk erdei utakon, de az idő gyorsan eltelt, így vissza kellett térnünk Szomolyára, összepakolni.

Hogy milyen volt ez a hétvége? Napsütéses őszi időben tekertünk kicsit több mint 80 kilométert,  nagyon finom borokat kóstoltunk, kedves helybélieket ismertünk meg, megtudtuk, hogy a Tatuin bolygó Noszvajon van, végignevettünk két napot és a legfontosabb, hogy a legjobb barátainkkal is meg tudtuk osztani mindezt. Kell ennél több?

Fényképek:

Biciklitúra és borkóstoló – Szomolya 2010. 10. 16