Bárdos Zsolt blogja

Eddig nem gondoltam arra, hogy negatív dolgokról írjak a blogomban. A rossz dolgokon túl kell lépni, nem emlékezni rájuk….

Viszont ez a hétvége ugyanolyan végletes volt, mint maga ez élet és elég tanulságos ahhoz, hogy érdemes legyen megosztani.

Gyenesdiás környékén tekeregtünk bringával, a Balaton Körút nyugati részén, Keszthely és Szigliget között. Nagy meleg, hideg fröccsök, bringázás és a csodálatos Balaton felvidék. Pihenésképp jakuzzi, masszás és újabb fröccsök. Egy jólsikerült hétvége, feltöltődés, pihenés és rengeteg pozitív impulzus….

Hazafelé rövid időre megálltunk Alsóőrsön…

40 fok, iszonyat tömeg, parkolni szinte lehetetlen, de mi nem adjuk fel. Találunk egy autónyi helyet, kicsit aggódom, hogy három biciklit a tetőcsomagtartón felügyelet nélkül nem felelőtlenség-e ott hagyni, de meggyőzöm magam: a kerékpártatók le vannak zárva és egyébként is rengeteg ember sétál az utcában ahol parkolunk.

Nem jó a strandon… nagyon meleg van, iszonyat tömeg, talán két órát sem maradunk, kár volt kifizetni a belépőt… Visszamegyünk az autóhoz, a bicajok a helyükön, indulás haza. Budapestre érve a legnagyobb gondunk az, hol fagyizzunk…. Megállunk és felnyitom a csomagtartót.

Nem találom a lányom táskáját, amit Alsőőrsön én tettem a csomagtartóba. Jobban megnézem, de tényleg nincs ott…. A fiam, aki azért jött hátra, hogy megnézze mit bénul a fater, felkiált: “Az én hátizsákom sincs meg”. Még alaposabban megnézzük és lassan mindenkiben tudatosul, hogy ideje hinni a szemünknek, mindkét táska eltűnt. És akkor pörögni kezd az agyunkban a leltár és hangosan ki is mondjuk:
Úristen, a hátizsákban volt a notebook…. a táskámban a fényképezőgépem…. és a telefonom… és az iPod (kb. 600 CD zene, sok év gyüjteménye – pótolhatatlan) …. és a pénztárcám az összes iratommal és a lakáskulcsok…..

Az anyai kár több mint 400 ezer forint. A rendőrök szerint ez már mindennapos eset: “szimpatikus” emberek egy notebook-al kezükben, bevásárlóközpontok és egyéb autókkal zsúfolt helyek parkolóiban bemérik az autó távirányítók jelét amikor a tulajdonos bezárja az autóját. Aztán ugyanezzel a jellel, kinyitják az autót és ami értékeset találnak, viszik. Az egész nem tart fél percig, a léptető kódos távirányító sem akadály, gyakorlatilag minden autós védtelen…

Tulajdonképpen ennyi…. Egy ideig az anyagi veszteség bántott, eltelt két nap, most sokkal inkább az erkölcsi sokk nem hagy nyugodni.

Tényleg ilyen világban élünk? Tényleg így kell ennek lennie, amikor tőlünk nyugatra az autókat nem is zárják?
Nehéz ezt feldolgozni…..

This entry was posted on 2011/07/12 at 22:30 and is filed under Bicajozás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.